Korábbi, pozitív apubajusz-történetünk után íme egy szerencsétlen eset, ami Maminti Tündér nevű olvasónkkal történt:

"Gyerekkorom és életem egyik legmegrázóbb élménye a bajuszhoz kapcsolódik. Apukámat bajszosan ismertem meg. Értsd, születésem óta bajszos volt. Szép fekete, sűrű, ápolt, nem túl hosszú, nem túl rövid bajsza volt. Aztán egyik nap délután anyuval hazaértünk az iskolából, és a kertünkben egy apu ruháit viselő, apualkatú, apuhangú ember metszette a fákat. Közelebb osontam...megfigyeltem... és a megfigyelés hamar sírógörcsbe csapott át, mikor felismertem, ki is ő...apu volt...

Éjszaka vagy hajnalban - a mai napig nem árulja el, hogy mikor és miért - levágta a bajszát. Hetekig bőgtem, könyörögtem, hogy ragassza vissza, amíg újra ki nem nő, vagy növessze gyorsabban, és kiabáltam vele, hogy hogy lehetett ilyen, hogy csak úgy szó nélkül, levágta és megváltozott. Persze hetek múlva megbékéltem vele, hogy nincs többé bajusz, hogy csupaszarcú lett. Pár hónap múlva már csak a fényképek emlékeztettek a bajszos időszakra, nem növesztette vissza."

Mi már kisírtuk magunkat. Miután ön is kikönnyezett, küldje el saját apubajuszfotóját és -történetét!