A következő képeket a Hahota 1983-ban megjelent, tizedik számából szkenneltem. Azok kedvéért, akik nem találkoztak ezzel az - anno a Kisdobost és Pajtást megszégyenítő népszerűségű - sajtótermékkel: ebben a számban jelent meg az első (egyetlen?) magyarra fordított Dilibill képregény. Dilibill (született Cocco Bill) az olaszok válasza Lucky Luke-ra, bizonyos Benito Jacovitti teremtménye: a cowboy, aki fél kézzel veri szét a vadnyugati gonosztevőket, de a kocsmában mindig kamillateát iszik (a magyar fordításban ebből gránátalmaturmix lett). A képregény csodásan szürrealista képi elemei (pl. sivatagban heverő kolbász, halcsontváz) és egzotikus hangutánzó feliratai („pácchete”, mint a pofon hangja) mellett a főgonosz bajsza miatt is emlékezetes, a cselekmény egy pontján ugyanis Dilibill és a rosszarcúak vezére, Pat bajusszal vívott. Valahogy így:
Később Dilibill el is lopja a gonosz bajszát (figyeljük meg a bibliai párhuzamot Sámsonnal), aki ettől teljesen elanyátlanodik, amíg vissza nem szerzi az arcszőrzetet:
A bajuszos főgonosz toposzát erősítő szál természetesen elkerülhetetlenül tragédiába torkollik (nyilvánvaló, hogy Jacovitti a borotvagyártók fizetett ügynöke volt): Pat barátunk hiába próbálja kiszúrni a turmixfixált nyomoronc szemét, a kis mocsok felgyújtja a kackiás bajuszt, és ezzel eldől a küzdelem: